BÉKÉT KÍVÁNOK

Szerzõ: ifj. Bartha Sándor

Köszönteni jöttem ezt az ünnepet,
amikor még a menny is nevet.
Amikor csodás harmóniákba burkolózik az ég
és angyali kórusok indulnak felénk.
Mert, ha szeretet húrja rezdül itt e földön,
akkor az égben angyalkórus énekel,
s a mennyei, tiszta harmóniák
világegyetemet bejárva jönnek át,
s betöltik mulandó, földi életünk,
hogy ezáltal is tisztábbak legyünk.

És ezt az ünnepet, a szívek ünepét
öleli át most a mindenség.
Mert számon tartja a frigyeket az Úr,
imáitokra feleletként angyalok serege vonul
és békét hoz majd ebbe a családba,
mennyei áldások forrását fakasztva.
Kész kegyelmét szórni rátok az ég,
ó, ez a gondoskodás bõségesen elég.

Én békét kívánok... Test-lélekben békét.
Békét, melyet életvihar nem zilálhatna szét.
Nyugalmat kívánok. Csendet, harmóniát.
S kívánom számotokra az örök koronát.
Adjon a Jó Isten sok-sok csodás percet,
hozzon e családba bõséggel kenyeret.
Életvizét ontsa, tárházát nyissa meg,
s legyen kérdéseitekre Õ a legjobb felelet.
Kegyelemforrása fakadjon az égnek.
Gondviselõ óvása az isteni kéznek
tartson meg az úton, vigyázzon a bajban,
s minden imátokra feleljen Õ halkan.

Legyen ez a nap az emlékek napja.
Távoli gyermekkor és ífjúság hangja,
amely most véget ér, mert más úton kell járni,
ahol nem a nagy csodákra kell nektek majd várni,
hanem a kegyelem lehet az állandó támasz
s, ahol a Végtelen Isten áldásözönt fakaszt.
Egy szívdobbanással, szoros kézfogással
induljatok el az isteni bátorítással,
hogy veletek lesz mindig és végigvisz az úton,
amelynek a vége legyen majd békés, örök otthon.