ADÓSÁG, BÛN MIATT!

Urunk Te jól tudod, ki alkottál minket,
súlyos bûn-adóság, terheli lelkünket.

Tudod: életünknél, nekünk nincsen másunk
ezért, elengedted, minden tartozásunk!

Tízezer tálentum súlya nyomta, válunk,
megfizethetetlen volt, a tartozásunk.

Urunk adós néked férfi is, meg nõ is,
szégyenkezve mondom: még a csecsemõ is!

Fizetésképtelen koldusaid vagyunk,
még életünkhöz is, mindent Tõled kapunk.

Bizony okkal várod, szívünk hódolását,
mivel elengedted, minden tartozását!

Azért gyakorolsz Te, kegyelmet felettünk,
mert drága Szent Fiad, fizetett helyettünk!

Adóságunk terhét, vállunkról levette,
s nem az adós szolgát, szegezték keresztre!

Urunk elengedted, a számtalan vétket,
könnyek közt köszönjük, e csodás jótétet.

Adós szolgák voltunk, gyermekeid lettünk,
hisz Fiadban: magad, szenvedtél helyettünk!

Áldózó szerelmed, érthetetlen nekünk,
méltatlanok vagyunk, mégis törõdsz velünk.

Így teljesül végül, velünk csodás terved,
bûnünktõl megváltva, látjuk meg a mennyed!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. I. 5.