FELTÁMADOTT

A fény hasít
és árnyékûzõ dobbantással
világol át az árnyakon.
Szívünkig ér,
s belénkhasít
egy még nem érzett,
tompa fájdalom:
megöltük Õt.

Megöltük Õt,
érettünk vérzik.
Gyomos, irdatlan életünk
súlyosbító, -sokan nem értik-
bilincsünk bûnünk,
ez a mi kincsünk
s a tudat:
megöltük Õt.

Árnyék és végzet,
halál, enyészet,
ez vár ránk, ez kell, -mondanánk-
de a fényes béke,
a hír érkezése
sarkából tépi ki a béklyókaput
s dícsõség övével jelenik meg az Út,
az Igazság, az Élet.
Ó, így már más az ítélet,
mert habár megöltük Õt,
feltámadott...Feltámadott...