EGY NAGY, CSALÁD!

Drága hazánk-e hon, örök hála érte,
itt élünk, itt halunk, több mint ezer éve!
Sok háborús, kevés békés évet éltünk,
hazánk védelmében, sokszor folyt a vérünk.
Évszázadok során, fegyverrel törtek ránk,
vérzett kezünk, lábunk, vérzett szívünk, orcánk.
Ritkultak soraink, de jött új nemzedék,
hála, honszerelmünk lángja, nem hunyt ki még!
Szívünknek hõ vágya, békén Istent félni,
minden szomszéd néppel, békességben élni.
Hiszen mindannyian, egy vérbõl születtünk,
ily módon egymásnak, testvérei lettünk.
Úgy nézzünk egymásra, miként jó testvérek,
országhatárokra, mintha nem lennének!
Lakott földünk: mintha, egy nagycsalád lenne,
veszélyek közt egymást, segítenénk benne.
Tagjai vagyunk egy, soknyelvû családnak,
akik szeretetben, egymásnak szolgálnak.
Gyûlöletnek soha, ne engedjünk teret,
szívünket töltse be, segítõ szeretet.
Szomszéd nép közt éljünk, békét szerzõ népként,
pártos acsarkodást, temessük el, végképp.
Egek Ura áld meg hazánkat, népünket,
érte: - hálajelül - fogadd életünket!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. II. 9.