ISTEN A FÉNYFORRÁS!

Isten körül fenn a mennyben,
csodálatos fény ragyog,
aranyhárfák hangjainál,
énekelnek angyalok.
Kerubok, Szeráfok állnak
Isten trónusa körül,
nincs parányi sötét, zúg sem,
a mennyországon belül.
Trónja elõtt: üvegtenger,
ragyogó fényt visszaver,
nincsenek hósapkás hegyek,
ott hó, nem hull sohasem.
Menny honában nincsen idõ,
nincsen nappal, éjszaka,
mert abban a fény forrása,
az élõ Isten maga!
Angyalai látják Istent,
jobbján egyszülött Fiát!
Huszonnégy vén, trónusához
tesz, huszonnégy koronát.
Mert hódolat és dicsõség,
csak az Istent illeti,
halleluja, dicsõítés,
égen – földön, zeng neki!
Ha a mennyben ilyen csodás
az élet, mely végtelen,
földi vándor, hogyne vágyna
így élni, a mennybe fenn?
Ám oda csak úgy érhetünk,
ha világnak meghalunk,
s akkor: Jézus érdeméért,
mennyben fényben járhatunk!

Pecznyík Pál
Celldömölk.
2009. I. 23.