MI LETT VOLNA VELÜNK!

Gyötrõdünk és sírunk
bûnösen, mélybe lenn,
ahol millióknak,
ma sem jut élelem.
Rövid életünknek
csak itt van színtere,
ezen a Bolygón, mely
por-testünk börtöne.

Mi lett volna velünk,
a bûn honába lenn,
ha nem szán meg minket
Isten, a Végtelen!
Bûnünk miatt: szörnyû
végnap várt volna ránk,
nem láthattuk volna
soha, dicsõ Atyánk!

Fel nem foghatja azt,
parányi ember-ész,
miért nyúlt a mennybõl,
értünk egy drága kéz!
Megváltó Urunknak
értünk vérzõ keze,
felemelt, hogy mennyben,
élhessünk majd Vele!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. III. 6.