IMA

Pardi Anna: IMA

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Drámai béklyóban, kíntelt kibontakozásban,
reális alfát irrealizáló omegában,
békemenetben és halottasszobákban.

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Rossz arcokért is könnyekben égve,
élet-ellenes, apró, hétköznapi merényletek
szüntelen áldozataként is,
ártalmak helyén a jót remélve.

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Teljes elménkbõl és teljes szívünkbõl,
s egész kivetkõzött, megtévedt természetünkbõl
a kiutat keresve.

Bármi ér,
Istent egyre jobban és jobban
lehet szeretni.
Akkor is, ha egyelõre
nem a hit lett egyetemes,
hanem az emberiség krízise és sérülése.

(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)