TÛZPRÓBA

Bácsi Sándor: TÛZPRÓBA

Meghajszoltak. De a rontó erõk
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?

Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.

A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.

Míg gyötrõn égõ veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.

Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyû szívem felemeltem,
könnytõl megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.

Távollévõ volt bánat és öröm.
Elõttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.