ÚJ PÜNKÖSDI IMÁDSÁG

Muraközy Gyula:
ÚJ PÜNKÖSDI IMÁDSÁG

Jövel, Szentlélek, Isten égi lángja,
jöjj e magvakult keresõ világra,
kinek lelkét eloltá a vihar!
S tántorogva halad át a hideg éjen,
mint vén koldus az esti csatatéren.
Az apostolok gyáván és remegve
tekintenek a törtetõ tömegre,
mint felhõs égen félénk csillagok.
Betölti a zsivajgó piacot
a kikiáltók fürge, ügyes népe.
...Szent õrület nincs Péterek szemébe;
a tanítványok elsurrannak csöndbe,
pogány kehellyel Caesárt megköszöntve.
Az Ige józan életekbe zárva
kõszáli sas a rozsdás kalitkába.
Lélekszakadva veri börtönét;
mikor töri a rácsot szerteszét?
Mikor tódul az apostolok népe
égõ homlokkal milliók elébe?
Jön-e a szent, hõs, mámorittas tábor
égõn az ég ráhulló sugarától?
Mt egy szenvedély, szent, mennyei láz
ûz, hajszol, éget, ostoroz, igáz?
Különös, megszállt prófétai nép,
ki a halálba mosolyogva lép,
ki a szívébõl új világot épít,
ki nyelveken szól, s mindenek megértik.
Szentlélek népe! Hõsök, lángra gyúltak,
fénylõ jövõnek és fekete múltnak
mezsgyéjén állva bennetek köszöntlek,
feltûnõ fénye a hajnali ködnek...
Virrasztva várom, hogy jöttök-e már?
Jövel Szentlélek, szép hajnalsugár!
Kétségek, ködök árnyai felett
jövel, riadó, dalos, hõs sereg!

(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.