NYÁR KÖZEPÉN

Nyár közepén szíveinkben,
miért nincs öröm?
Hiszen a kék égrõl hull ránk,
napsugárözön!
Földön, vízen, levegõben,
lüktet az élet,
asztalunkon ízes gyümölcs,
mely már megérett.
Atyánk szeretetbõl mindent,
meg adott nekünk,
akkor mégis, miért üres
szívünk, két kezünk?
Azért: mert az ingyen való,
nekünk idegen,
csak az kell, mit két kezünkkel,
szerzünk idelenn.
Pedig Isten ajándéka:
fény, víz, levegõ,
számlát nem nyújt be azokért,
ingyen adja Õ!
Az Õ drága ajándéka,
lelkünk, életünk.
Hozzá: Fia váltságáért,
ingyen mehetünk!
Nyár közepén árad reánk,
öröm-fénysugár,
hirdeti, hogy fény-honába,
Atyánk, haza vár.
Aki e nagy ajándékot,
büszkén megveti,
lábát az új örök földre,
soha nem teszi!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2005. III. 10.