AZ IGAZI OTTHON

Adj jókedvet, ó Uram!
Ne bánkódjak minduntalan
apró bosszúságokon.
És ne ráncoljam folyton
homlokom a visszásságok láttán.
Hisz’ bajok lesznek mindig,
míg a föld embert hord a hátán.

Legyen mosoly mindig arcomon.
S ha napi küzdelmeim megharcolom,
elégedettség járjon át,
ha meg nem is nyerem a csatát,
mert megtettem mindent, amit lehet.

És szárítsd fel könnyemet!
Ha megered könnyem árja,
lelkem a vigaszt ne hiába várja.
Add, hogy szemem teremtett
világod szépségeit lássa!
Gyönyörködtessen a
százszorszép, viola és zsálya,
bóduljak bele a rózsa illatába.

És mindig tartsam számon:
az embernek Nálad van igazi hazája.