ISTEN

ISTEN


Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját õ lyukba gurítja.

Õ sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat õ csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.

Õ vigyáz a tiszta cipõre,
az utcán is kitér elõre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is õt látta.

Most már tudom õt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.

1925. ápr. / 1934