ZOKSZÓ NÉLKÜL

Zokszó nélkül elviselem,
ha ruhám durva daróc,
nem lágy selyem,
ha lakóhelyem
a városperem,
és kertemben
csak dudva terem.

Elviselem ezt és mást is,
mert Igéd enyhet adó
harmat-jáspis,
szivárványban fürdõ
fénylõ drágakõ,
mindeneket éltetõ
csillogó gyöngyesõ.
Mert Belõled árad
a bölcs erõ,
mert Te vagy az Ige.
Add, hogy ne legyek
száraz venyige,
mit egyszer tûzre vetnek.
S ha eljössz újra,
legyek jobbodon,
azok között,
kik nevetnek.