KÖVETLEK

Követlek, mint árny a fényt,
mint vér a véredényt,
ahogy az erek zárt körén kering,
s ahogy a bársony rózsa ring,
és fordítja fejét feléd.
Követlek, ahogy a szirmot
szórja a szél szerteszét.
Mindegy hol vagy,
mindegy mit teszel,
mikor és miért.
Követlek, mert letörlöd rólam
a szégyent és a vért.
Mert nincs más, csak Te,
Ki engem megért.

Követlek szüntelen,
mert nyomodban
szelíd fû terem
és rengõ kalász, mert
Általad áldott a nász, és
Általad áldott
a tavaszi verõben fürdõ ház.
Követlek, mint hû kutya,
kit gazdája leigáz.
És követlek akkor is, ha nehéz,
nem számít, hogy van, ki
ezért bolondnak néz.

Szavaid szívemre rakódnak,
mint moha a kõre.
Elõtted nem szégyellem,
ha testem põre,
és makula szennyez
idõrõl-idõre.

Ismersz engem
és szeretsz akkor is,
ha szeretni lehetetlen.
Követlek, mert ismered
minden rezdülésem.
S bár bûnös vagyok,
nem hagysz el mégsem.

Mert egyedül Te vagy,
Kinek szerelme feltétlen.