MENNYI HIÁBA ELTÖLTÖTT IDÖ!

Mennyi sok-sok év,milyen hosszu idö,
amit elvesztegettem s éltem Istentöl távol.
Pedig Ö hivott,de én nem értettem,
inkább a rosznak,a sátánnak éltem.

Teltek multak az évek s valami hiányt éreztem,
éreztem hogy teljesen üress a szivem.
Bármit cselekedtem,az ür csak maradt,
az életem a pokol felé haladt.

Tudtam hogy valami nincs rendben,
de mindig ugy gondoltam,holnap majd rendezem.
Mégjobban,s még többet dolgoztam,
csak Istennek,nem ajánlottam magam.

Ö,várt engem türelmesen,
próbák sorával vezette felé az életem.
Mindig megoldottam,mert akkor nagyon imádkoztam,
de ha jóra fordult,Istent megint elhagytam.

Elfelejtettem hogy Ö volt Aki segitett
s Sátán ujból a pokol felé vezetett.
A szivemben az ür csak ott maradt,
nem találtam helyem a nap alatt.

Isten,megunta hogy várjon rám türelmesen.
Nagy,s nehéz próbákkal intett meg engem.
Imádkoztam hogy ezekben is segitsen
és Az Ur Jézusnak ajánlottam életem.

Azóta tudom mindig velem van,
nem felejtkezek el Rólla se jóban sem rosszban.
A szivem nem üress már mert Ö lakik ott,
az életem azóta megváltozott.

Ö vezet engem,s fogja a kezem
s tudom hogy soha nem hagy magamra engem.
A gondjaimat Reá bizhatom
mert Ö az Atyám,s én a gyermeke vagyok
HÁLA NEKI ÁMEN.