HÁLÓK

(Jóföldi Szabolcs gondolata nyomán)


A bûn hálót vet ránk, súlyosat, erõset
S mi tudjuk, így tovább élnünk nem lehet
A sötét teher alatt elgondolkozunk
Honnan kaphattuk nyomorúságunk

Ha végignézzük életünk sorát
Láthatjuk akkor bûneink lajstromát
Rájövünk akkor, hogy az ördög mûve sorsunk
Bûneinktõl meg kell szabadulnunk

Letesszük hát azokat az Úr lábaihoz
S Õ szeretetével feloldozást hoz
Felemeli rólunk nehéz leplünket
S másik hálót dob, hogy megmentsen minket

Ez a háló ritka, de erõs kéz munkája
Kapaszkodó kezeinket könnyedén megtartja
Ekkor az Úr felemel minden tiszta lelket
S maga mellé ülteti a megmentett népet