NEM TUDHATJUK

Nem tudhatjuk, mennyi van még,
életünkbõl hátra,
melyik napon dõl a porba,
lelkünk földi sátra.
Égi Atyánk elõlünk azt,
bölcsen elrejtette,
Õ mérte ki az út hosszát,
melyre lábunk tette.
Magunk felõl, annyit tudunk,
egy nap, megszülettünk,
s ha lenyugszik életnapunk,
sírba hull a testünk.
Senki nem tudja, hol hal meg,
otthon? Vagy korházban?
Talán úton, balesetben,
vagy egy égõ házban!
Mivel nem tudjuk elõre,
testben, meddig élünk,
üdvös volna felkészülni,
öröklétre nékünk!
Testünkre bár, enyészet vár,
ám örök a lelkünk,
azon nem gyõzhet a halál,
tovább kell majd mennünk!
Halál után a lelkünket,
két örök hon várja,
vagy örök fény, vagy örök tûz,
kínos éjszakája.
Testvér, önmagadért felelsz!
Úgy bánj az idõddel,
csak két hon közül választhatsz,
míg élsz, addig döntsd el!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VIII. 3.