ATYÁNK LÁTTA

Tragédiákról szól
rádió, média,
utakon hal szörnyet,
hazánknak sok fia.
Reggel még hazulról
vidáman indul el,
élete kialszik,
haza már nem jut el.
Utak mentén jelzik
kopjafák, keresztek,
emlékül azoknak,
kik holttá meredtek.
Korán derékba tört
viruló életek,
nem száll már ajkukról
ima, sem énekek.
Közülük százakat
elnyelt a mély tenger,
fölöttük gyászdalként,
vihar hullámot ver.

Isten kegyelme, hogy
itt nem tudja senki,
e múló világból,
miként fog kimenni!
Csak Jézus ismerte
elõre a véget,
értünk a kereszten,
élete elégett!
Atyja látta a vért,
melyet reánk hintett,
örök kárhozattól,
így mentett meg minket!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VII. 27.