ÚTON VAGYUNK

Úton vagyunk a menny felé,
sokszor jutunk próbák elé.
Áldott szemed látja Urunk,
ha próbák közt vezet utunk.
Tûzõ napon, viharon át,
követjük Szent lábad nyomát.
Ám egy napon, váratlanul,
- miként földre felhõ borul -
beborított, a bûn-halmaz,
kiáltottunk: óh irgalmazz,
Megváltónk! Bocsáss meg nekünk,
hozzád sírva, esedezünk.

Hála, Te megbocsátottál,
kegyelembõl, üdvöt adtál.
Így örömmel megyünk tovább
akkor is, ha vérzik a láb.
Nem egyedül, hanem Veled,
betakar Szent védõ kezed.
Test-sátorunk, ha itt marad,
élõ lelkünk, tovább halad.
Véges földrõl, végtelenbe,
dicsõséges édenünkbe.
Abban, mindent betölt a fény,
s miénk lesz, véred érdemén!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VIII. 16.