DICSÕÍTELEK

Olyan jó érzés jár át!
Szépséged nem fejezi ki
sem vérvörös gránát,
sem színjátszó achát.
Nézem a virágzó barackfát,
szépségében Te is benne vagy.
Téged dicsér a gyémánt
és smaragd, a gyanta,
ami a vonón ragad,
hogy áldott hangot
csaljon ki a húrból.
Dicsõítelek újból és újból,
mert betelni nem tudok
Veled, szépséges Võlegény.
Lelkem rejtekén
egyre több gyümölcs terem.
Szerelmem Irántad
forró és végtelen.
Általad szégyenül meg
az emberi értelem,
mert amit önnön magáról
hirdet, badarság.
Mert egyedül Általad
terem a búza, s borul
virágba a barackág.
Te táplálsz és
gyönyörködtetsz
mindenekben.
Óvod az embert, akkor is,
ha hitetlen és szelíden várod,
hogy Hozzád megtér.
Hadd tudja meg,
micsoda kincs véred, a bor
és tested, a kenyér.