HÁZADBÓL HAZAFELÉ

Istenem, mikor a Te házadban vasárnap,
Azt mondod nekem, hogy velem vagy,
Szeretsz és el nem hagysz,
Olyan boldog a szívem,
Hazafelé a szél is látja örömem,
S velem tart.
Vele az én szívem
Gondtalan játszik, boldogan nevet,
Mert ilyenkor még a járda kövek is,
Összesimulva vigyázzák léptemet,
Mert ilyenkor ott az útszéleken,
Rólad szól nekem, minden bokor
Ismerõsen rám mosolygó virága.
Hallom én, hogy Rólad beszél
A lehajló ág, az ezernyi suttogó levél,
S hogy a háztetõkön a galambraj,
Örömmel turbékolja, hogy velem vagy, velem vagy….
Fent az égen a Nap is
Szebben ragyog mint máskor,
Mint a világon bárhol,
De mégsem övé!- Tied a fény,
Mely meleget visz a falak közé
Hol élek, hol várnak rám.