VÁDIRAT

Szerzõ: Guti Tünde

Vádirat

Arcomon szégyenpír, lelkem súlyos teher,
szívemnek suttogva a VÁDLÓ halált lehel.

Látod? Elrontottad! Nézz tükörbe végre!
Értsd meg, hogy nem te vagy társaid reménye!

Nem vagy tökéletes! Nem születtél jónak!
Sem szépnek, sem gazdagnak, csak alattvalónak!

Nem is leszel soha királylány vagy papnõ,
lásd be, hogy nem te vagy a perzsa hercegnõ!

Kicsi lettél végre, te kis sovány féreg!
Ha még egyszer szépen, jól elönt a méreg,

talán még sikerül hitedet is vennem,
de ahhoz, tudom jól, keménynek kell lennem!

Addig is csak szenvedj, mit sem érõ ember!
Kárhozatra pokol tüze, még egy helyet rendel!
*****
Jaj, elég, ne tovább! Tudom jól, elbuktam!
Szeretetem ilyen könnyen elillan? Nem tudtam…

Megbántam már százszor, megaláztam magam!
Valóban csak halált érdemlek, jó Uram!

Könnyezve nézek Rád, bocsásd meg bûneim!
Jézus! Véred, hiszem, lemosta vétkeim!

Nem tudok szeretni s vagyok egy nagy SENKI,
de a kereszteden láttalak szenvedni!

Egyetlen reményem Uram, a kegyelmed,
amit nem érdemlek, de bízom Tebenned!

2009. augusztus 5. Guti Tünde