VALLOMÁS

A fény és az árnyék együtt jár.
A jó nyomát gonosz uralja már.
A Lélek nem árad többé,
Csak maroknyi nép várja jöttét,
Ez a nép a Pásztorra,
S nem csodára vár...

Az erdõ oly sûrû, jó Uram,
A folyó a semmibe rohan,
Mégis van egy hely mélyen idebennt, 
Hol a szívem, s vérem megpihen.
Hát mégis van egy hely mélyen idebennt, 
Hol a szívem, s vérem megpihen.
Tiéd e hely!