A BECSÜLET, A JOG ÉS AZ IGAZSÁG.

Szerzõ: ...leírta: Imre testvér

Egykor az istenfélõ idõs Becsület együtt élt fiaival Joggal és Igazsággal. A szép napjait a Törvény látogatása tette tönkre. Az öreg jámbor Becsületnek az utolsó tehenét is elhajtották. Hiába kérte a szigorú Törvényt, hajthatatlan maradt, a tehén nagyot bõdült, s örökre elbúcsúzott a gazdájától. Ekkor az öreg Becsület könnyes szemmel, és reszketõ ajakkal magához hivatta két felcseperedett fiát, az Igazságot és a Jogot. Az öreg
megsimogatta hófehér szakállát és így szólt:
- Édes fiaim, utolsó tehenemet is elhajtották, nem tudlak tovább tartani benneteket. Menjetek Isten hírével világgá, keressetek magatoknak szolgálatot a nagyvilágban.
És szomorúan homlokon csókolta õket. A testvérek, az Igazság és Jog, kézenfogták egymást, és útra keltek. Elmentek szolgálatot keresni.
- Én csak olyan gazdához állok be - mondja út közben az öregebbik testvér, az Igazság, - aki olyan jámbor és becsületes lesz, mint az édesapánk. Ha ilyet találok, híven szolgálom holtom napjáig.
- Én pedig csak olyan gazdához szegõdöm - mondja a fiatalabbik testvér a Jog - aki olyan erõs lesz, hogy nála senki sem erõsebb. Bánom is én a többit.
Ígérem, hogy abban a pillanatban faképnél hagyom, ha nála erõsebb gazdát találok. A keresztútnál megölelték egymást, elváltak.
És soha többé nem találkoztak. Holtiglan elszegõdtek. Az Igazság a mindenkori Szegénységhez, a Jog a mindenkori Hatalomhoz.

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 12 224 382