ISTEN ELÕL NEM REJTÕZHETÜNK

Szerzõ: Pecznyík Pál

Isten elõl nem rejtõzhetünk: Zsidók. 4, 12-13.
Kedves hallgatóim: bizonyságtételem alapigéjét, a Zsidókhoz írt levélbõl olvasom, a 4-ik fejezet, 12-13. versét. „Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, akirõl mi beszélünk” A levél írója: ebben a 2 versben, úgy vetíti lelki szemeink elé, Isten igéjét, mint láthatatlan élõ személyt, de mint kétélû fegyvert is. Jézus Krisztus, a testet öltött Ige, mennybemenetele óta, láthatatlanná vált, Isten gyermekei számára. És Szentlelke által, vált lehetõvé, hogy földünk bármely részén, egy idõben tud megjelenni, megváltottai segítségére, és úgy tölti be lelki világunkat, mint levegõ, a földet. Egyszerre van jelen, mindenütt. Ezért, elõle elrejtõzni, elmenekülni, lehetetlen. Aki ezt megpróbálja, önmagát csapja be. Elõle, nem takarhatjuk el lelki mezítelenségünket sem. Õ sokkal többet tud rólunk, mint mi, magunkról. Így írja a Zsoltár írója: „Még nyelvünkön sincs a szó, Õ már érti azt, a mit mondani akarunk”. Urunk igéjét a levélíró, kétélû fegyverhez hasonlítja. Mely nem csak kifelé, de befelé is vág? Ez a kifelé és befelé szóló ítélet, Urunk színtiszta igazságára utal. Megítéli ellenségünket is, de megítél minket is. Hiszen az örökölt bûn miatt, nagyon sok fájdalmat és szomorúságot okozunk, mennyei Atyánknak. Nem csupán szándékosan, de sok esetben, még a bûntõl való óvakodásunk ellenére is. Ezért Isten, jogosan ítél meg minket, mivel Õ, nem korcsokat, hanem fiakat akar nevelni belõlünk. És csak hálásak lehetünk Atyánknak, hogy már itt, földi életünk idején, ítél meg bennünket. És nem odaát, ahol az ítélet napján, Isten hívõ gyermekei, jutalomban részesülnek majd. Alapigénk szerint, Urunk megítéli szíveinket és gondolatainkat is. Mi, talán fel sem tudjuk fogni, hogy csak egyetlen napon is, mi minden fut át gondolatainkon, és mi minden fordul meg, szíveinkben, jó és rossz irányban. Istennek azonban, mindezekrõl tudomása van? Ha mi, mindezekbe belegondolunk, akkor valóban, porszemekké válunk, Urunk szemében. És csak ámulni tudunk azon, hogy ilyen porszemekkel mégis, mennyit foglalkozik, bajlódik, mennyit törõdik. Nos, így válik még érthetõbbé: hogy nála, még fejünk hajszálai is, számon vannak tartva. És a 13-ik versben derül fény arra, hogy Isten elõtt, a teremtésben, minden ismeretes. Mindenrõl tudomása van, még a harmatcsepprõl és a fûszálról is, a mezõn. Urunk mindent ismer, ami csak él és mozog a világban, a földön, föld alatt, föld felett, és a világûrben. Milyen csodálatos, a mi Istenünk, aki mindent lát, egy dolgot kivéve, azt a bûnt, melyet Megváltónk bûntörlõ vére eltakart, szent szemei elõl! Íme, itt van a drága lehetõség, minden bûnbánó ember számára, hogy megbánja bûneit, és oda vigye azokat, Jézus Krisztus bûntörlõ drága vére alá! És felszabadulva, kárhozatos bûnei alól, boldog istengyermeki szabadságban, indulhat tovább, a földi vándorúton, immáron nem egyedül, hanem a Szentlélek vezetésével, annak oltalmában, és védelmében! A 13-ik vers végén, azt írja a levélíró: „Akirõl mi beszélünk” Õ ezt, többes számban mondja. Igen, Isten gyermekei, Istenrõl és az õ Fiáról, Jézus Krisztusról, és a Szentlélekrõl beszélnek úgy, mint a Szentháromságról. Ez a bizonyságtételük pedig, nem csak feladatuk, hanem kötelességük is, hogy a világ fiai közül, mind azok, akik meghallják, Jézus Krisztus hívó szavát, hirdetett igéjén keresztül, ne tanácskozzanak tovább, testtel és vérrel, hanem induljanak el, Jézus Krisztus követésére, hogy még itt a földön, átmehessenek a halálból, az életre! Kárhozatból, az üdvösségre! Dávid király is, a 139-ik zsoltárban, csodálatosan írja le, Isten mindenhatóságát, és mindenütt jelenvalóságát. Isten elõtt, a sötétség is olyan, mint a világosság. És mivel Szentlelke által, mindenütt jelen van, ezért lehetetlen elrejtõzni elõle! Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ítélet nagy napján, minden embert maga elé állít majd! És aki tagadta Istent, mivel Õ nem látható, ott majd, szemtõl szembe találkozik Vele! És megkapja méltó jutalmát, a kárhozatot. Boldog ember, ki már itt a földön, elrendezte bûneit Istennel, mert odaát, örök élet vár rá!

Ámen

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 12 224 405