ÁGYBAN, PÁRNÁK KÖZT

Kispál Csilla

Ágyban, párnák közt

A forradalmár fekszik az ágyban.
Csak hálni jár belé a lélek.
Rászálldosnak orrlyukaira
láthatatlan denevérek.
Tekintetébõl a fény kiveszett.
Szorosan markolja az ágyat.
Meredten bambul kifelé fejébõl,
mint üvegszemû, kitömött állat.
Körülötte sürög a háznép,
de õ egészen mást lát,
eleven, rothadó hullákat,
a sátán udvartartását.
Büszke arccal dacol velük,
de hát mindhiába.
A pokoli kárhozatot
dörgölik arcába.
Forradalom, szabadság?
Ébredj fel már végre!
Így múlik el örökre
a világ dicsõsége!
Istenem! - sóhajt a szenvedõ
önkéntelenül fel.
S bámul a mennyezetre
kiürült tekintettel.
Visszahõköl a démonhad
s elhúzódnak tõle
mikor válaszol szavára
a világ Teremtõje.
Ekkor, mintha éji égen
ablakot nyitnának,
visszhangzik az ember szíve
Isten szent szavának.
A haldokló nem lát semmit,
de hallja az isteni hangot,
akárha zúgnának lelkében
mennyei harangok.
Angyalok raja örvend
s kisérik zenével
a tékozlót, ki Urával
a menny felé lépdel.

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 21 750 345