EMBER

Horváth Renáta

Kezdetben Isten teremtette az eget és a fõldet,
Azt mondta legyen száraz, legyenek vizek,
Legyen növény, állat, csillag, Hold, Nap,
És mindezek megjelentek az Õ szavára.

De nem igy az ember, Isten nem azt mondta legyen,
Formálta õt, földnek pórából lett,
Utána szellemet lehelt bele,
Igy lett az ember a teremtés feje.

Mégis, növény, állat, az egész természet,
Egy szóval magasztalja, dicséri Istent.
És mit tesz az ember, akit Õ formált?
Csak magával törödve gyalázza alkotóját.

Azt mondta Isten, a mindenható Teremtõ,
Nem jó ez igy, elküldöm a Megmentõt.
Feláldozta egyetlen, szeretett Fiát,
Hogy kifizesse minden ember bünének árát.

De az ember most is csak dacosan,
Legyint egyet s nagy hangosan
Megtagadja azt, Aki õt teremtette,
Nem kell neki szeretet, nem kell élet.

Isten szomorú szivvel nézi a sok embert,
Õ mindent megtett már, hogy megmentse.
Kezébe adta a halált s az életet,
És szabad akaratot adott, hogy bárki elvegye.

Igy hát ember, kit Isten alkotott,
Ne légy balgatag, nézzd meg mit adott!
Õ adta, Õ, Aki téged nagyon szeretett és szeret,
Arra vár most is, hogy életre kelj és gyereke lehess!


A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 22 095 389