ÕRVÁLTÁSKOR...

Makovei János

Õrhelyemen állok.
Várok az utolsó, isteni üzenetre,
hogy õrjárásom ideje már betelne,
Amikor több hajnali kiáltás nem harsan.
Tudom, az éjféli õrváltás közeledik lassan.

Õrhelyemen állok.
Szemem és szívem még éberen várja,
hogy az ég elõttem titkait mind kitárja.
A csillagok remegõ fényét hadd kutassam.
Tudom, az éjféli õrváltás közeledik lassan.

Õrhelyemen állok.
Csodásan kitárul elõttem millió titok.
A percnek jönni kell, és hamar jönni fog!
Csillagok fénye vész, a kiáltás már harsan:
Ember fia, az éjféli õrváltás közeledik lassan.

Õrhelyemen állok.
Figyelem a föld mély szíve-lüktetését.
Vigyázom Uram aratást-váró új vetését,
hogy az elsõ kévét örömmel eléje tartsam,
ha az éjféli õrváltás végre majd ideér lassan.

Õrhelyemen állok.
Szívemben új reménnyel a végsõ jelre
várok hittel, hogy utam ideje már betelne,
amikor többé már egyetlen kiáltás sem harsan,
mert az õrváltás közeledik és végre ideért lassan.

Amíg ideér a hazahívó szó,
õrhelyemen állok.
Fáradó szívvel,
lankadatlan hittel
az égi jelre várok,
Uramat kérve:
Õrálló szolgádat vidd el,
ha népedhez érve
a trombita majd harsan:
Az õrváltás itt van,
az éj elmúlt - lassan!

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 19 495 559