BOLDOG EMBER AZ, AKI NEM JÁR

Boldog ember az, aki nem jár,
Gonoszok, tanácsán,
Meg, nem áll bûnösök útján
És nem ül csúfolódóknál.
Hanem az Úr igéjében van gyönyörûsége
És az Õ igéjérõl gondolkodik
Éjjel, s nappal.

És olyan lesz,
Mint folyóvíz mellé ültetett szép termõfa,
Mely idejében hozza gyümölcsét,
S levele el nem hervad.
S mindenben, amit tesz,
Jó, és szerencsés lesz, és ha jön a szárazság,
Õ akkor is zöldellõ marad.