EGYSZERÛ DALLAM

Szerzõ: Pintér Béla

Nem nagyon mentek a dolgok, Nem is voltam mindig boldog. Volt idõ, hogy kerültem az iskolát. Gyakran hazaküldtek órákról, Meg is húztak néhány tárgyból. Nem nagyon csíptem a matektanárt. Aztán segédmunkás lettem, Havi nyolcezret kerestem, Akik láttak, csak a fejüket csóválták. Otthon gyakran sírt a lelkem, Mindig tudtam több van bennem. Egész lényem érintésre várt. És akkor megszólalt egy dallam, És a szívembe lopózott halkan. Egy szó, egy név, egy jel, Rögtön tudtam lépnem kell. Nem volt több, csak egy egyszerû dallam, Mégis mély nyomott hagyott rajtam, Mellém állt és ennyit mondott: Helló Értékes ember! Szövetséget kötöttem az élettel, Zászlómra a Te nevedet írtam fel. Beleborzongok, amikor mellém állsz, És a szívemre beszélsz bennem mindig Te zenélsz... Teltek-múltak az évek, Került rám is néhány bélyeg. A vonat, amin utaztam, megállt. És eljött az a reggel, Mikor arra ébredtem fel, Hogy fogalmam se\' volt hogyan tovább? Vajon jó vonatra szálltam? Vajon jó úton jár lábam? Akik láttak csak a fejüket csóválták. De én tudtam mi van bennem, S újra szárnyra kelt a lelkem. Egész lényem várta a nagy csodát. És akkor megszólalt az a dallam...