ELSÕ IMA

Szerzõ: Fény-képek

Én nem tudom, hogyan szólítsalak, Te sosem-látott, csodás alak. Azt mondják, Nálad boldogság vár, S a megfáradt szív nyugtot talál. Én nem hittem el, hogy tudod nevem, S hogy Tõled kaptam az életem, És azt sem hittem, hogy szerettél, S hogy kezemet fogva //vezettél.// x3 Ref: Próbálnék futni, de nem értem Miért lett oly nehéz a léptem, Mi az, ami Hozzád visszahúz? Mért érzem, hogy nincs már vissza? Csak a hangod, csak azt tudnám feledni! Már nem tudlak nem szeretni... Én nem tudtam, hogy bántottalak, Hogy meghaltál a bûnöm miatt, És azt sem, hogy értem véreztél, Hisz sosem hittem, hogy léteztél! Én nem akartam, hogy fájjon Neked, S hogy miattam legyen könnyes szemed. Meg tudsz-e még bocsátani? Én nem akarlak többé bántani! Ref: Itt állok most, de nem értem Miért lett Oly nehéz a léptem, Mi az, ami Hozzád visszahúz? Mért érzem, hogy nincs már visszaút? Csak a hangod, csak azt tudnám feledni! Már nem tudlak nem szeretni... Most már tudom, hogyan szólítsalak, Te számomra legkedvesebb alak! Tudom, nálad boldogság vár, S hogy megfáradt lelkem is otthont talál! Ref. Átölellek, s már talán értem Miért lett oly nehéz a léptem, Mi az, ami Hozzád visszahúz, Mért érzem, hogy nincs már visszaút. S a hangod, már nem akarom feledni! Már nem tudlak nem szeretni...