FUTOTTAM

Szerzõ: Dobner Illés

a C a G Futottam, csak futottam az éjszakában a C a G Kerestem a megoldást, de mindhiába a C a G A tükörbõl nem sok remény nézett rám vissza a C a A szívem ólomból és a kezem sem tiszta. F G a Nézz meg jól! Rajtam csak a kegyelem segít! a C a G Menekültem magamtól, mert amivé váltam a C a G Nem volt túl hízelgõ – bevallom – jobbat vártam A tükörbõl nem sok remény nézett rám vissza A szívem ólomból és a kezem sem tiszta. Nézz meg jól! Rajtam csak a kegyelem segít! a C a G a Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki nem enged elvesznem? a C G a Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem? a C a G a Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki szenvedne helyettem? a C G a Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem? Hideg volt az éjszaka, és hideg voltam belül Tudtam, minden fájdalom egy idõ után elül De nem akartam elfelejteni, amit megláttam. Fájó kincs az igazság, amire rátaláltam. Nézz meg jól! Rajtam csak a kegyelem segít! Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki nem enged elvesznem? Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem? Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki szenvedne helyettem? Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem? Ott álltam az éjszakában, fagyos ködben, nagykabátban Néztem az arcom egy pocsolyában Ott álltam és folyt a könnyem, tanácstalanul és megtörten Válaszra vártam. Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki nem enged elvesznem? Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem? Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki szenvedett helyettem? Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem? Azt hiszem, igen.