HÁLA, HOGY MAGAD ADTAD ÉRTÜNK

Hála, hogy magad adtad értünk,
Úgy oly teljesen ott a kereszten.
Drága Urunk, drága Urunk.
Bûnünk, vétkeink mind eltörölted,
Véred mosta el, mind elfeledted.
Hála Urunk, hála Urunk!
 
Szeretlek Uram, õszintén Uram,
És nem érthetem meg,
Hogy mért szeretsz úgy!
Mélyebb öröm nincs, szívem Tõled él,
Ó a legfõbb vágyam az: bennem épp úgy,
Bár gyönyörködnél!
 
Gyógyító Urunk, kín, seb borított,
Félnünk nincs miért, ó, mert úgy szeretsz.
Drága Urunk, drága Urunk.
Mûved készen áll, gyõztél a síron,
Váltságod csodás, teljes valóság.
Hála Urunk, hála Urunk!
 
Szeretlek Uram, õszintén Uram,
És nem érthetem meg,
Hogy mért szeretsz úgy!
Mélyebb öröm nincs, szívem Tõled él,
Ó a legfõbb vágyam az: bennem épp úgy,
Bár gyönyörködnél!