HAZATÉRÉS

Mért mentem Tõled el, már nem tudom, de félek. 
Nem vár ott senki rám, hova visszatérek. 
De hívnak az otthoni fények, elfelejteni végleg 
az el nem múló éjszakát, a kínzó vágy szavát.

Nincs újabb állomás, megfáradt már a léptem. 
Megcsalt sok széles út: sehová nem értem. 
De hallom a hangod az éjben, 
hát gyújts reményt a sötétben, 
a visszatérõk csillagát küldd az égen át.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem, 
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
||: Jézus érzem, hogy itt vagy velem, 
érzem, hogy fogod kezem, 
érzem, hogy hozzád érkezem. :||

Megtérõ szolgaként ismerj el országodban! 
Nem vágyom többre már ölelõ karodban.
Te, aki vársz rám az éjben, vezesd a földön a léptem, 
az álmok tépett városán a hosszú tél után.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem, 
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
||: Jézus érzem, hogy itt vagy velem, 
érzem, hogy fogod kezem, 
érzem, hogy hozzád érkezem. :||

Ne engedj visszanéznem, ha újra hív a tél. 
Engedj ma átlépnem a remény küszöbén.
||: Jézus érzem, hogy itt vagy velem, 
érzem, hogy fogod kezem, 
érzem, hogy hozzád érkezem. :||