Hû Jézusom kezébe teszem kezem belé,
Õ életem vezére, vezet hazám felé,
A keskeny úton járok, de õ közel van ám,
Magasból vet világot az õ keresztje rám.
Ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,
Várok, szemébe nézek, szívem nyugodt, vidám.
Mily boldog, édes érzet: Úr õ éltem fölött!
Szívem nem ismer kényszert: önként szolgálom õt.
Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,
Az Úr keresztje fénye annál dicsõbben ég.
Tudom, hogy még dicsõbb fény ragyog majd énreám,
Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.