ISTEN E VILÁGOT ÚGY SZERETTE

Isten-e világot úgy szerette,
Hogy od'adta egyszülött Fiát.
Hogy aki hisz Õbenne, el ne vesszen,
Hanem éljen az, ki Õhozzá kiált.
  
Egy szûz fogant méhében, szült egy fiút,
Jel volt ez neked Izráel.
Hogy a magasból eljött a naptámadat,
Velünk van az Úr: Immánuel!
 
Õ kinek uralma véget nem ér,
S királysága örökké áll.
Most eljött, kit rég várt az elkínzott nép,
Hogy ajándékul adja magát.
 
Orcáját od'adta az Õt verõknek,
Hátát hagyta, hogy szaggassák.
A köpdösés elõl nem fordult el,
A gyalázkodók közt szelíden állt.
 
Csak néztek Õrá, akit átszögeztek,
Siratták mint egyetlen fiút.
Mert az Úr mindnyájunk vétkeit rávetette,
Kínhalált halt ártatlanul.
 
/ De Õ harmadnap, hajnalban
  föltámadott,
  Nem tartotta fogva a halál.
  Mert az Életnek Királya
  föltámadott,
  S országa neked nyitva áll.
  Térj Hozzám! Jöjj Hozzám!
  Eltörölte álnokságod
  mint a felleget,
  S mint felhõt bûneidet. /2x