KICSI SAS

Szerzõ: Pintér Béla

Eltévedt egy kismadár a baromfiudvarba, Más volt mint a többiek de csöppet se zavarta. Õ is beállt szó nélkül a hosszú liba sorba, Senkinek sem tûnt fel,hogy õ nem liba fióka. Az jelentette neki az egész nagy világot, Amit szemével a baromfiudvarban látott. Hogy a Bodri kutya mindig ugat,tejet ad a Riska, És a kedves gazdasszonyt úgy hívják,hogy Mariska. Refrén: Szállnod kell kicsi sas gyere már! Kéklõ hegyeken át... Szállnod kell kicsi sas gyere már! Azért van a szárnyad,használd bátran! Kukoricát evett és egy kevés házi legyet, És sohasem-sohasem kémlelte az eget. Pedig ott volt a hazája és már vitte volna szárnya, De elfelejtette,hogy Õ a sas fiókája. Egyszer aztán felrepült a tyúkól tetejére, Használta a szárnyait és megértette végre: Nem kell többé a szemétdomb alján kapirgálni, Szárnyakat használva lehet szállni,szállni,szállni!