MINDNYÁJAN VÉTKEZTEK

Mindnyájan vétkeztek,
Mindnyájan elestek,
És egy ember sem akadt,
Aki hûséges maradt.

Erõszak, gyilkosság,
Minden utad hazugság.
Eljön az ítélet,
Mert nem kellett az élet.

Térjetek hozzám, hogy megtartassatok,
Egész világ határai!
Mert Én vagyok, Én vagyok az Isten,
És nincsen más, aki meg tudna szabadítani.

Elhagytál, megcsaltál,
A hûségben megfáradtál.
Istened a világ lett,
Elfoglalta szívedet.

Mégis az enyém vagy,
Szívemben hordozlak,
Soha el nem felejtlek,
Újra összegyûjtelek.

Önmagamért, csak magamért teszem,
Mert szeretlek, mert szeretlek.
Meggyógyítom az álnok szíveket,
S hozzám hûséges népet teremtek.

Légy bátor, készen állj!
Légy erõs, légy szilárd!
Ne félj, érted harcolok,
És majd gyõzelmet adok!

Indulj hát, és ne várj!
Az úton vigyázz, meg ne állj!
Vigasztaljad népemet,
Fordítsd hozzám szívüket!

Mert vizet öntök a szomjúhozóra,
Folyóvizet a szárazra.
Kiöntöm lelkemet a te magodra,
S áldást árasztok utódaidra.