ÕRIZD A LÉPTEIMET

Szerzõ: Borka Zsolt

Börtöneim cipelõ szökevény, itt lakik bennem az árny és a fény, lángja az égnek, foglya a jégnek, sár-testû szívemben angyalok élnek. Törvényed sejtem a sejtjeimen, bármerre mennék, le nem vehetem, minden nap kérdez: - Mondd, hol is tartasz? Mire jutsz majd, mikor vége a dalnak? Én vagyok az, aki mondom: - Nem megyek! Utólag mindig csak elébed térdelek. Tanulom: Nélküled élni nem lehet. Õrizd a lépteimet! Hosszú az út, míg az égig elér, mégis csak menni kell valamiért. Végig kell járnom hazugság nélkül, vinni a sorsom, míg egyszer elévül. Újra és újra is, nap nap után, keresztülvágva ezer éjszakán, hirdetni mégis, hinni, hogy vár bennünk a Béke, csak megszülni fáj. De jöttödre ébredünk egy tiszta reggelen, gyönyörû ajkadon igazi dal terem. Te leszel végre itt minden a mindenen, te leszel lépteimen... az Úr. Jöttödre ébredünk egy tiszta reggelen, gyönyörû ajkadon igazi dal terem. Tudom már nélküled élni nem lehet. Õrizd a lépteimet! Hosszú az út, míg az égig elér, itt lakik bennem az árny és a fény, ma is megkérdez: - Mondd, hol is tartasz? Mire jutottál a végén e dalnak? Mondd, mire jutottál? Hazatalálhatnál rég már!