SZÜRKE A FÖLD ÉS SZÜRKE AZ ÉG
Szerzõ: Sillye Jenõ
Szürke a föld és szürke az ég, kopár az út, csillag sem ég,
elcsüggedt szívû magányos vándor, hová mégy?
Ne menj tovább, nem futhatsz el,
csak rajtad áll, csak tenned kell,
Elcsüggedt szívû, magányos vándor, van remény!
Refr: Álmaimból, lelkembõl, két kezembõl,
szívembõl szól ez a dal, tied a dal!
Zengjen a dal szívemben, gyulladjon
fény a lelkemben, vezesse lépteidet az isten, vezesse életed, ó
Valamikor így éltem én, azt hittem már, nincs is remény,
elcsüggedt szívû, magányos vándor voltam én.
Valaki jött, rám nevetett, ne menj tovább, nyújtsd a kezed,
Elcsüggedt szívû, magányos vándor, sose félj! Refr: