TE VAGY AZ ÉLET

Sok ezer út fut a földön, sok ezer álmos folyó. 
Falakat építve magunknak élünk, szívünkbe fagyott a szó.
De ki tudja, hol van a tenger, ki tudja, hol van a cél?
Hol az a híd, amely ezer folyó közt szívektõl szívekig ér?

Te vagy az élet, Te vagy út, Te vagy holnap, Te vagy múlt.
Te vagy a kezdet és Te vagy a cél, tavaszok álma, ha fagyos a tél.
Te vagy a tenger, Te vagy a tûz, neved a földön egységbe fûz. 
Ahol az életünk sötétbe ér Te vagy a hajnal, Te vagy a fény, 
Te vagy az élõ remény.

Te vagy a pásztor, de látod: egyedül ébred a nyáj, 
viharos ezredév százfelé szórta, s köves az út, ahol jár.
Legyen a test újra eggyé, legyen egy újra a nyáj!
Legyen a földön ó igazi egység, Uram, a szív erre vár!

Te vagy az élet, Te vagy út, Te vagy holnap, Te vagy múlt.
Te vagy a kezdet és Te vagy a cél, 
tavaszok álma, ha fagyos a tél.
Te vagy a tenger, Te vagy a tûz, 
neved a földön egységbe fûz.
Ahol az életünk sötétbe ér Te vagy a
hajnal, Te vagy a fény, 
Te vagy az élõ remény.

Névtelen utakon járunk, csak indulunk, 
és megállunk, nélküled Jézus.

Te vagy az élet, Te vagy út, Te vagy holnap, Te vagy múlt.
Te vagy a kezdet és Te vagy a cél, tavaszok álma, ha fagyos a tél.
Te vagy a tenger, Te vagy a tûz, neved a földön egységbe fûz. 
Ahol az életünk sötétbe ér Te vagy a hajnal, Te vagy a fény, 
Te vagy az élõ remény.
Te vagy az élõ remény!
Te vagy az élõ remény!