A SÓ

A SÓ





A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben. Ahova csak nézett,

mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak úgy szikráztak a beszüremlõ

fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt! De nem a csillogás a feladatuk!

A lényeg az ízben van!

Épp, hogy megszáradtak, azonnal bevetésre vitték õket. Csipetekbe osztva vártak.

Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé morzsolódva szorongani a só

kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése elõtt nagy a rájuk nehezedõ nyomás.

Aztán az ijesztõ zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek! A szóródásban

mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az egyre közeledõ ismeretlen hely

okozta nyugtalanságot…

Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás, ízesítés. Egyik csipetnek

túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sûrû a közeg.

De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!



Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok

a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.

Milyen helyzetekben?

- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az üzlet pénztáránál

- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban

- káromkodó, nemtörõdöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében

- hazug, kétszínû, kacér iskolatársakkal egy intézményben

- gazdasági, politikai káoszban, válságban a saját országunkban.



Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de TE SEM MARADSZ

TÖBBÉ UGYANAZ!



„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19.



2009. Guti Tünde