A VÖRÖSBEGY ELÕREJELZÉSE

A VÖRÖSBEGY ELÕREJELZÉSE


Mintha Meseországban lennék! Áhítatos csend,
méltóságteljes, öreg platánok és fenyõk roskadoznak,
bokrok kétrét görnyednek a hó súlya alatt, ami egyre
csak szakad, s olyan, mint valami hideg csipkefüggöny.
A faágak, gallyak is vastagon fehérek már, amerre
nézek, szinte átláthatatlan a táj. Némán betakar a téli
„varázslat”. Pont úgy, mint kicsi koromban… Mintha
megállt volna az idõ ebben a mozdulatlanságban.
Hazaérve sem tudok betelni ennyi szépség láttán. Kis
maroknyi tökmagot és napraforgót szórok a megszokott
helyre, ezzel várva udvari látogatóimat. Tegnap is volt,
nem is akármilyen!
* * *
Egy kedves kis téli vendégem telepedett le újra az
erkély mellett ágaskodó fára. Novemberben már járt itt,
jelezve, hogy hideg télre számíthatunk. (Ugyanis, ha nem
így lenne, nem kényszerült volna be a városi házak közé.)
Vékony hangján csicseregve kuporgott itt az aprócska
madár, s pici, okos szemeivel keresgélve az ennivalót.
Mozdulatlanul figyeltem, ahogy ágról-ágra röppent, egyre
közelebb, én pedig suttogva jeleztem Gergõnek, hogy
„VÖRÖSBEGY”! Izgatottan lopakodott mellém, mert
õ is nagy madárbarát.
Lélegzetelállító volt végigkísérni tekintetünkkel, ahogy
elõbb a korlátra, majd a finomságokhoz merészkedett.
Felcsipegetett annyit, amennyire szüksége volt, és már el
is hussant.
Mi persze egymás szavaiba vágva ecseteltük Gergõvel,
milyen aranyos, szemet gyönyörködtetõ, barátságos madár!
Mennyire beigazolódott õsz végi elõrejelzése!

* * *
Mi emberek gyakran elsiklunk az IDÕK JELEI felett.
Pedig aki ismeri a Bibliát, annak fel kell ismernie, olyan
korban élünk, amikor SZEMÜNK ELÕTT TELJESEDNEK
BE AZ ÍRÁS PRÓFÉCIÁI.
Figyeljünk és készülõdjünk! Jézus hamarosan megérkezik!
Találjon munkában, várjuk Õt szívünk csordultig megtelt
mécsesével!

2010. jan. 30. Guti Tünde