AZ AGYAGDARAB
Szerzõ: Guti Tünde
Az agyagdarab
Egyszer volt, hol nem volt a fazekasok földjén
a Mester talált egy kiváló minõségû agyagdarabot.
- Na ez szép darab!.- nézegette el-elgondolkodva. - Ezt megmunkálom!
Amikor hazaért, gyönyörködve tette a korongra és lelki szemeivel már látta
a gyönyörû mázas korsót. Forgatni kezdte, s kérges tenyerével, óvatos ujjaival hozzáértõ mozdulatokkal simította, vizezte, formázta a jó illatú anyagot.
Egyszer csak az agyagdarab leugrott a korongról és könyörögni kezdett:
- Mester! Nem lehetne egy kicsit gyengédebben? Annyira fáj, ahogy nyomkodsz, és már egészen elszédültem a forgatástól!
A fazekas csodálkozva nézett rá, majd higgadt szeretettel így válaszolt:
- Ahhoz, hogy használhatóvá válj, ki kell bírnod ezt a mûveletet! Légy türelmes!
Azzal visszatette a munkadarabot a helyére és újra elkezdte a korongozást.
Egy idõ múlva elkészült és elégedetten nézegette.
Amikor megbizonyosodott róla, hogy tökéletesre sikerült, befûtötte a kemencét.
Be akarta tenni az agyagkorsót a tûzbe, de az rémülten kiáltott fel:
- Mester! Mester! Hogy fogom én ezt kibírni?! Ez életveszélyes!
Repedések lesznek rajtam és összetörök! - siránkozott.
A kézmûves megfogta és elmagyarázta neki, hogy
kiégetés nélkül használhatatlan lesz. Nem tudnak benne életmentõ vizet tartani.
Forró kemence nélkül csak kirakati dísztárgy lehet belõle.
A korsó messzire nézett és elképzelte, hogyan itatnak belõle szomjazókat
a sivatag száraz homokján.
Megadóan hagyta magát a forróságba tenni, és
bár nagyon szenvedett, kitartott, mert hasznos akart lenni!
A kellõ égetési idõ után a Mester kivette és félretette a polcra, hogy lehûljön.
- Ó, hát hiába tûrtem a kemence tüzét, mégse kellek senkinek?
- sóhajtozott magányosan, telve elutasítottsággal.
Egyszer aztán újra kézbe vették és gyönyörû mintát festettek rá.
A korsó nagyon boldog volt.
Amikor betették a többi különbözõ formájú és mintájú edény közé, hogy
elszállítsák õket az oázisba, megértette, mi miért történt vele.
S mosolyogva várt a feladatra, hogy szomjat olthasson és hasznos legyen.
Ugye te is el akarsz jutni az oázisba?
2007. Guti Tünde
Egyszer volt, hol nem volt a fazekasok földjén
a Mester talált egy kiváló minõségû agyagdarabot.
- Na ez szép darab!.- nézegette el-elgondolkodva. - Ezt megmunkálom!
Amikor hazaért, gyönyörködve tette a korongra és lelki szemeivel már látta
a gyönyörû mázas korsót. Forgatni kezdte, s kérges tenyerével, óvatos ujjaival hozzáértõ mozdulatokkal simította, vizezte, formázta a jó illatú anyagot.
Egyszer csak az agyagdarab leugrott a korongról és könyörögni kezdett:
- Mester! Nem lehetne egy kicsit gyengédebben? Annyira fáj, ahogy nyomkodsz, és már egészen elszédültem a forgatástól!
A fazekas csodálkozva nézett rá, majd higgadt szeretettel így válaszolt:
- Ahhoz, hogy használhatóvá válj, ki kell bírnod ezt a mûveletet! Légy türelmes!
Azzal visszatette a munkadarabot a helyére és újra elkezdte a korongozást.
Egy idõ múlva elkészült és elégedetten nézegette.
Amikor megbizonyosodott róla, hogy tökéletesre sikerült, befûtötte a kemencét.
Be akarta tenni az agyagkorsót a tûzbe, de az rémülten kiáltott fel:
- Mester! Mester! Hogy fogom én ezt kibírni?! Ez életveszélyes!
Repedések lesznek rajtam és összetörök! - siránkozott.
A kézmûves megfogta és elmagyarázta neki, hogy
kiégetés nélkül használhatatlan lesz. Nem tudnak benne életmentõ vizet tartani.
Forró kemence nélkül csak kirakati dísztárgy lehet belõle.
A korsó messzire nézett és elképzelte, hogyan itatnak belõle szomjazókat
a sivatag száraz homokján.
Megadóan hagyta magát a forróságba tenni, és
bár nagyon szenvedett, kitartott, mert hasznos akart lenni!
A kellõ égetési idõ után a Mester kivette és félretette a polcra, hogy lehûljön.
- Ó, hát hiába tûrtem a kemence tüzét, mégse kellek senkinek?
- sóhajtozott magányosan, telve elutasítottsággal.
Egyszer aztán újra kézbe vették és gyönyörû mintát festettek rá.
A korsó nagyon boldog volt.
Amikor betették a többi különbözõ formájú és mintájú edény közé, hogy
elszállítsák õket az oázisba, megértette, mi miért történt vele.
S mosolyogva várt a feladatra, hogy szomjat olthasson és hasznos legyen.
Ugye te is el akarsz jutni az oázisba?
2007. Guti Tünde
Kedvenc fórumom:
Zenedoboz:
Kimelt linkek
A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor