AZ INDIÁNFÕNÖK

Egy misszionárius mondta el a következõ esetet, amely egy istentisztelet alkalmával történt:

Az igehirdetés alatt fölemelkedett egy öreg indiánfõnök, elõrement, és tomahawkját (csatabárdját) a misszionárius lába elé tette:
- Indiánfõnök adni tomahawkját Jézus Krisztusnak - mondta, és ismét leült.
A misszionárius tovább prédikált Isten szeretetérõl a Jézus Krisztusban, Fia odaajándékozásáról, akit elküldött számunkra, és aki most szent igényt támaszt az életünkre. Ismét fölkelt az öreg fõnök és elõrement. Levette a takarót a válláról és a következõ szavakkal tette le az igehirdetõ lábához:
- Indiánfõnök adni takaróját Jézus Krisztusnak.
Megint visszament a helyére.
A prédikátor tovább beszélt Isten Jézusban kinyilatkoztatott szeretetérõl: hogyan fosztotta meg Isten az eget legdrágább ajándékától és hogyan küldte Jézust a világba, hogy minket, elveszett embereket megváltson és hogy magát odaadja miértünk. Ekkor az öreg fõnök elhagyta a gyülekezeti helyiséget. Hamarosan visszatért a lovával, amelyet elõzõleg a gyülekezeti sátor elõtt megkötött. Ismét elõrement a sátorban. Rátekintett a misszionáriusra és azt mondta:
- Indiánfõnök adni a lovát Jézus Krisztusnak.
Most már mindenét odaadta, amije csak volt.

Amikor most az igehirdetõ arról az Istenrõl beszélt, aki nem kímélte saját Fiát, hanem odaadta Õt mindnyájunkért, sürgetõleg hallgatói szeme elé állította, hogy Jézus egész életünket magának akarja. Ez az üzenet mélyen behatolt az indiánok szívébe. Végül az öreg utoljára emelkedett föl. Reszketõ térdekkel és bizonytalan lépésekkel ment elõre. Félõ tisztelettel térdelt le a misszionárius elõtt, miközben könnye végigfolyt bronzszínû arcán. Remegõ ajakkal szólt:
- Indiánfõnök adni magát Jézus Krisztusnak...


(Vetés és Aratás c. folyóiratból)