AZ ÜZENET

Szerzõ: Guti Tünde

AZ ÜZENET (vízió)

Villámok cikáznak körülöttem a földbe csapódva,
mögöttem világok omlanak össze, fölöttem baljóslatú,
ólomszürke vihar dühöng. Derék vastagságú ágak
hevernek szanaszét, a vaskos fatörzsek kettéhasítva
tátonganak.
Lovam tajtékozva vágtat velem, hajam ziláltan lobog
a nyers szélben, gondolataim kavarognak, szívem vadul
kalapál, s levegõt kapkodva suttogom magam elé, szinte
nem is hallom… csak tudom…. VINNEM KELL AZ
ÜZENETET!
Mindenütt por, hamu és sötét. A pusztulás kétségbeejtõ
látványa lelkem mélyéig hatol fájdalmasan. Reszketek a
félelemtõl, lovam idegesen rohan, kezem már csaknem
hozzánõ a szíjhoz, olyan görcsösen szorítom.
Egy homlokomhoz csapódó gallytól kiserken a vérem,
könnytõl ázott arcomba pernye hull, fátylamat útszéli
bokrok tépték szét, de csak viszem… viszem az üzenetet.
Talán még nem késõ! Mert valahol, ott a romok között
várnak! Hitet vesztve, reménytelen, már mindenben és
mindenkiben csalódva várnak a RÁM BÍZOTTAK…
elgyötörten.
Oda kell érnem és ki kell vezetnem õket ebbõl a démoni
káoszból! Egyetlen út, egyetlen lehetõség. Meg kell
mutatnom ezt az utat! Át kell adnom az üzenetet! Amíg
még nem késõ…

És a züllésbe, romlásba süllyedõ világok felett ott áll az
ÚR, tekintetével vigyázva kíséri, felemelt, áldó kezével
õrzi mindazok lépteit, akik célba érve és az üzenetet
átadva, FELLOBBANTJÁK A TISZTA LÁNGOT,
ami belevilágít a halál sötétjébe.
Körülötted ég már ez a tûz?

2010. febr. 12.

Guti Tünde