JERIKÓBAN ÉLET TÁMAD (ZÖLDI JÓZSEFNÉ)
A felkelõ Nap halvány, szelíd fénye szûrõdött át a pálmák levelei között, melyeket meg-megborzolt az enyhe szellõ. Az út kövét szegélyezõ füvek üdezölden csillogtak a reggeli harmatban, a köztük megbúvó virágok is új odaadással nyitották aranysárga, bársonyos kelyhüket a fény felé. Szép volt ez a vidék. A közelben a hegy magasodott, másik oldalon a Jordán életet adó vize folyt. Amerre ez a folyó elhaladt, ott oázis fakadt a pusztaságban, élet virult mindenfelé.
Itt, a Jordán völgyében épült Jerikó, a pálmák városa. Házai, terei jómódról árulkodtak. Legszebb épülete a Téli Palota volt, amit Nagy Heródes építtetett.
Bent a városban már zsongott az élet. Jerikó különösen sokoldalú város volt, mivel erre vezetett egy fontos kereskedelmi út. Már lehetett hallani a sokféle népek fiainak beszédét, akik többsége Jeruzsálem felé tartott, de itt szívesen megpihentek néhány napra. Közben messze vidékrõl hozott portékáikat is kínálgatták. Elõkerültek szép kelmék, éles fegyverek, illatos fûszerek, néha ékszerek is. Közben a halászok is kínálgatták az éjszakai fogást. Kétség nem fér hozzá, hogy az õ standjaikon volt a legnagyobb a forgalom.
A Nap már magasan járt, mikor a nagy sürgés-forgás csitult egy kicsit. Az emberek árnyékba húzódtak, elõvették ennivalójukat ? itt-ott sült hal kellemes illata vegyült a levegõbe ? és közben beszélgettek. Ami leginkább érdekelte õket, az volt mostanában minden beszélgetés témája. Mindenki tudott egy történetet, amit a többiek még nem ismertek. Egy csodálatos történetet, aminek hallatán elámult mindenki. Rendkívüli hírek járták Izraelt. Ezek a hírek Jézusról szóltak, aki gyalog járt mindenfelé és Isten országáról beszélt. Az is érdekes volt, amit Istenrõl, mint Atyáról mondott, de leginkább hihetetlennek tûnõ tettei kötötték le az emberek figyelmét.
- Én nemrég jártam Jeruzsálemben, és az egész város fel van bolydulva! Mindenki Jézusról beszél ott! ? mondta az egyik kereskedõ. Értelmes tekintete a messzeségbe révedt, mintha fel akarná idézni mindazt, amit hallott. ? Egy komám beszélte el, hogy nagyon sok beteget meggyógyított. Rengeteg ember követi, akármerre megy. Mindenki látni akarja õt. Viszik hozzá a betegeket. Azt mondják, egyszer csak úgy odament elé egy leprás ember ? persze, mindenki elhúzódott a szerencsétlen útjából ? és csak ennyit mondott szinte nyüszítve: ?Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!? Jézus szelíden ránézett és csak ennyit mondott: ?Akarom, tisztulj meg!? Abban a pillanatban egészségesek lettek a sebes karok, a fekete arc is rózsaszínné vált! Ujjongva dobta le koszos rongyait! Egyetlen folt sem volt rajta!
- Én is hallottam hasonlót! ? szólt egy arám árus. ? Nem is kívánkozok más vidékre! Jó, hogy most olyan sokan jönnek Jézust látni, könnyû eladni a portékát, így én is itt lehetek. Bárcsak egyszer láthatnám! Azt mondják, õ a nagy Dávid király fia, és sok ember követi. Tanítványai is vannak.
- 12 tanítványa van. Én már láttam õket egyszer. Egy esküvõre kellett bort vinnem. Nem sokat, mert szegény volt a võlegény. Ott marasztottak engem is. A kis bor hamar elfogyott, féltem, hogy szégyenbe marad a võlegény. Akkor szóltak efelõl Jézusnak. Õ utasította a szolgákat, hogy a nagy kádakat töltsék tele vízzel, és vigyenek abból a násznagynak. Mire a pohárral a násznagy elé értek, már bor volt benne. Meg is jegyezte, hogy ilyen bort régen ivott! Kóstoltam én is. a mi borunk a nyomába sem ért annak! Mire felocsúdtam, hogy kissé jobban megnézzem Jézust, már nem láttam sehol?
- Hát, mi tagadás, én sem bánnám, ha néha errefelé is borrá változna a víz! Milyen jólesne ebben a forróságban!
- Én régóta úton vagyok. Joppéból, a Földközi-tenger partjáról jövök. ? mondta egy másik kereskedõ. ?Én is sok csodáról hallottam. Azt mondják, hogy Jézus visszaadja a süketek hallását, a vakok szeme világát, a bénáknak az erõt, és újra járnak!
- Ne mondd! Tényleg? ? és mesélik egymás után a csodák híreit? Egyre többen csatlakoznak hozzájuk, hogy õk is hallják a Jézusról szóló történeteket.
Ott ül közöttük Zákeus szolgája is. Zákeus gazdag ember, a vámszedõk feje, utálja is mindenki rendesen! Mindig több vámot szab ki rájuk, mint ami jogos. Persze, a saját zsebére is dolgozik. Ezért nem szeretik. Megvetik az emberek. Nem is nagyon megy közéjük. Rendszerint szolgája viszi a híreket, amit az utasemberek beszélnek a világ minden tájáról.
A nagy beszélgetésben nem is veszik észre, hogy egy vak koldus is közéjük keveredik. Csodálkozva hallgatja az alig hihetõ történeteket. Amikor azt mondják, hogy a vakokat is látókká tudja tenni, akkor vad reménység ébred a szívében.
- Hátha engem is meg tudna gyógyítani! ? kiált fel hirtelen. ? Nem tudjátok, merre jár éppen?
A többiek hirtelen kiesnek az emlékezés révületébõl és akaratlanul is elhúzódnak a piszkos embertõl.
- Nem jár olyan messze innen! Mi is útra kelünk, hátha találkozhatunk vele. Reménykedjél, öreg, hátha egyszer a mi városunkat is meglátogatja!
A koldus már mindent tud, amit tudnia kell. Mostantól ez a reménység élteti! Hátha egyszer eljön Jézus! Nem is a fõtéren koldul ezentúl, hanem kiül a városhoz vezetõ útra, hogy véletlenül se szalassza el! ? határozza el magában.
Zákeus szolgája is szalad haza, és gazdájának mindent elmesél. Mindent, amit Jézusról hallott. Zákeus csodálkozva hallgatja, majd újra és újra elmondatja szolgájával.
- Csodálatos ember lehet ez a Jézus! Mit nem adnék azért, ha egyszer láthatnám!
A felkelõ Nap fénye újra körülöleli a vidéket, aranyosan csillog a város falain. A vak koldus semmit nem lát ebbõl. Õ örökös sötétségben él. Az ébredõ reggelt neki a madarak csicsergése jelzi, a Nap elsõ sugarainak melege az arcán, a sietõ lábak dobogása, melynek hallatán elõrelendíti kezét és szánalmasan alamizsnát kunyorál. Sok napja ül már itt a városon kívül. Már-már megbánta, hogy ide telepedett, mert az emberek mindig sietnek, ritkán vetnek neki oda valamit. A fõtéren legalább ennivalót kapott. De mindig arra gondol, hogy hátha éppen ma érkezik Jézus, akit a Dávid fiának is mondanak. És neki a vele való találkozás az egyetlen esélye arra, hogy lásson még! Ezért vár türelmesen?
Pár nap múlva éhesen ül az út mentén. Ma még senki sem jött a városba, akitõl kérhetett volna. Ilyen még nem történt! Néhány kereskedõ mindig érkezik. Pedig szombat sincsen, ebben biztos volt? De most, mintha hallana valamit! Emberi hang foszlányai jutnak füléhez és fejét akaratlanul is a hang irányába fordítja. Emberek kiáltoznak! Sok ember! Közelednek! Mi történt? Aztán lábak dobogását is hallja. Sok-sok emberét? Izgatottan áll fel, kezét tapogatva nyújtja elõre.
- Emberek! Emberek! Mi történik? Mi ez a sokaság?
- Jézus jön! ? kiáltják többen. ? A Názáreti Jézus eljött hozzánk!
A vak koldus szíve egy pillanatra majdhogynem megáll. Itt a pillanat! A várva-várt alkalom! Talán most meggyógyulhat! Nem szabad várni, kiáltani kell! ? lüktet benne a felismerés, és már mondja is, egyre hangosabban:
- Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Dávidnak fia, könyörülj rajtam!
Jézus meghallotta segélykiáltását, és odavezettette õt.
- Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? ? hallotta azt a szelíd hangot, amit álmatlan éjszakákon annyiszor elképzelt magában!
- Uram, hogy az én szemem világa is visszatérjen! ? kiáltotta fel zokogva, reménykedve.
- Láss! ? mondta Jézus határozottan, majd szelíden hozzátette: - A te hited megtartott téged!
Abban a pillanatban éles fényt látott! Kezét a szeme elé kellett kapnia, mert szinte fájt az a fény! De lassan színeket kezdett látni! A kabátja piszkos-sárga rojtjait, a mellette állók ruhájának sokféle kavalkádját. Rémülten nézett szét. Arcok?arcok mindenfelé? Rengeteg ember arca, akiket sohasem látott! És vele szemben egy szelíd szempár kedves tekintete parázslott rá. Az arca tele volt szeretettel, szinte simogatott minden mozdulata! Odaborult eléje!
- Köszönöm, Dávid fia! Áldott legyen az Isten! ? áradt ajkáról a könnyes ima.
Az emberek is örültek, dicsõítették az Istent! A szemük láttára gyógyult meg egy ember! Az imént még a szeme helyén valami sötét gödör tátongott csak, most pedig látóra nyílt, tiszta tekintet néz rájuk belõle! Csoda! Ilyet senki ember nem tett még! Csak a magasságos Isten hatalma viheti ezt végbe!
Elindultak a város felé. Többen elõre mentek, vitték a nagy hírt, hogy Jézus erre jön! Zákeus is hallotta. Látni akarta õt! De hogyan? Hiszen nagyon alacsony termetû volt, a tömeg miatt nem sokat látna. Egészen közel nem mehet, mert mindenki megveti. Mit is tegyen? Eszébe jutott, hogy talán ha felmászna a fára, akkor mindent látna, de õt nem veszi észre senki!
Elgondolását nyomban tett követte, és már fönn is volt a fa koronájában. Elnézett a város kapuja felé, és valóban nagy tömeget látott. Álltak egy helyben. Majd elindultak be a városba. Jézus jött elöl, körülötte ujjongó emberek. Õ hát Jézus? Milyen tiszta a lénye! Mennyire szeretik az emberek! Nem úgy, mint õt?
Örömmel látta Zákeus, hogy Jézus éppen arra tart, amerre az õ fája áll. Ügyesen sikerült kiválasztani, legalább egészen közelrõl láthatja? Azok a sugárzó, tiszta szemek, az a szeretettel teli tekintet! Már itt van egész közel! ? dobogott hevesen Zákeus szíve. És azok a perzselõ szemek egyenesen õt nézik! Észrevették!
- Gyere le, Zákeus! ? mondta Jézus kedvesen. ? Ma nékem a te házadnál kell maradnom!
Ezt a megtiszteltetést! Sietve leszállt, és örömmel mutatta az utat a házához. A tömeg mögötte nyomban felzúgott!
- Ehhez a bûnös emberhez ment be szállásra? Ehhez a zsugorihoz, aki mindenkitõl elvenné az utolsóját is? Ehhez a rablóhoz? ? semmit nem értettek?
Zákeus szívét soha nem érzett békesség járta át. Jézus tisztasága mellett meglátta szíve gonoszságát. Rögtön határozott.
- Uram! Fele vagyonomat a szegényeknek adom! És ha valakitõl veszekedéssel vettem el valamit, négyszer annyit adok cserébe!
- Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivel õ is Ábrahám fia. ? mondta Jézus nagy örömmel. ? Mert azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!
Örömnap volt ez Jerikóban! Úgy érezték, hogy a Menny kapujában vannak! Az Úr Jézus tanította õket, majd visszaindult Jeruzsálembe.
A vak koldus nem volt már vak és koldus sem. Szíve tele volt örömmel, a gyógyulás örömével. Találkozott egy másik emberrel, Zákeussal, akinek szíve szintén örömmel volt tele, a Jézussal való találkozás örömével. Zákeus valóban megtartotta a szavát. Vagyonából minden szegény embernek jutott! Sorra járta a várost, és mindenkit kárpótolt, akivel igazságtalan volt. Nehéz út a Zákeus útja, de õ örömmel könnyített lelkiismeretén! És egyre boldogabb lett, minél kevesebb pénze maradt. Az évek alatt felhalmozódott sok nyomasztó teher mind lehullt a szívérõl.
Jerikó lakói csodát láttak! Mert Zákeus már nem az az ember, mint régen. Ott segítette az embereket, ahol tudta! Mindenkihez jóságos volt, mindenkivel beszélgetett, de fõleg a meggyógyult koldussal. Sokáig felidézték azt a drága arcot és szívük olthatatlan vággyal akarta mind közelebbrõl megismerni az áldott Jézust, aki egyszer erre járt!
Zöldi Józsefné
Itt, a Jordán völgyében épült Jerikó, a pálmák városa. Házai, terei jómódról árulkodtak. Legszebb épülete a Téli Palota volt, amit Nagy Heródes építtetett.
Bent a városban már zsongott az élet. Jerikó különösen sokoldalú város volt, mivel erre vezetett egy fontos kereskedelmi út. Már lehetett hallani a sokféle népek fiainak beszédét, akik többsége Jeruzsálem felé tartott, de itt szívesen megpihentek néhány napra. Közben messze vidékrõl hozott portékáikat is kínálgatták. Elõkerültek szép kelmék, éles fegyverek, illatos fûszerek, néha ékszerek is. Közben a halászok is kínálgatták az éjszakai fogást. Kétség nem fér hozzá, hogy az õ standjaikon volt a legnagyobb a forgalom.
A Nap már magasan járt, mikor a nagy sürgés-forgás csitult egy kicsit. Az emberek árnyékba húzódtak, elõvették ennivalójukat ? itt-ott sült hal kellemes illata vegyült a levegõbe ? és közben beszélgettek. Ami leginkább érdekelte õket, az volt mostanában minden beszélgetés témája. Mindenki tudott egy történetet, amit a többiek még nem ismertek. Egy csodálatos történetet, aminek hallatán elámult mindenki. Rendkívüli hírek járták Izraelt. Ezek a hírek Jézusról szóltak, aki gyalog járt mindenfelé és Isten országáról beszélt. Az is érdekes volt, amit Istenrõl, mint Atyáról mondott, de leginkább hihetetlennek tûnõ tettei kötötték le az emberek figyelmét.
- Én nemrég jártam Jeruzsálemben, és az egész város fel van bolydulva! Mindenki Jézusról beszél ott! ? mondta az egyik kereskedõ. Értelmes tekintete a messzeségbe révedt, mintha fel akarná idézni mindazt, amit hallott. ? Egy komám beszélte el, hogy nagyon sok beteget meggyógyított. Rengeteg ember követi, akármerre megy. Mindenki látni akarja õt. Viszik hozzá a betegeket. Azt mondják, egyszer csak úgy odament elé egy leprás ember ? persze, mindenki elhúzódott a szerencsétlen útjából ? és csak ennyit mondott szinte nyüszítve: ?Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!? Jézus szelíden ránézett és csak ennyit mondott: ?Akarom, tisztulj meg!? Abban a pillanatban egészségesek lettek a sebes karok, a fekete arc is rózsaszínné vált! Ujjongva dobta le koszos rongyait! Egyetlen folt sem volt rajta!
- Én is hallottam hasonlót! ? szólt egy arám árus. ? Nem is kívánkozok más vidékre! Jó, hogy most olyan sokan jönnek Jézust látni, könnyû eladni a portékát, így én is itt lehetek. Bárcsak egyszer láthatnám! Azt mondják, õ a nagy Dávid király fia, és sok ember követi. Tanítványai is vannak.
- 12 tanítványa van. Én már láttam õket egyszer. Egy esküvõre kellett bort vinnem. Nem sokat, mert szegény volt a võlegény. Ott marasztottak engem is. A kis bor hamar elfogyott, féltem, hogy szégyenbe marad a võlegény. Akkor szóltak efelõl Jézusnak. Õ utasította a szolgákat, hogy a nagy kádakat töltsék tele vízzel, és vigyenek abból a násznagynak. Mire a pohárral a násznagy elé értek, már bor volt benne. Meg is jegyezte, hogy ilyen bort régen ivott! Kóstoltam én is. a mi borunk a nyomába sem ért annak! Mire felocsúdtam, hogy kissé jobban megnézzem Jézust, már nem láttam sehol?
- Hát, mi tagadás, én sem bánnám, ha néha errefelé is borrá változna a víz! Milyen jólesne ebben a forróságban!
- Én régóta úton vagyok. Joppéból, a Földközi-tenger partjáról jövök. ? mondta egy másik kereskedõ. ?Én is sok csodáról hallottam. Azt mondják, hogy Jézus visszaadja a süketek hallását, a vakok szeme világát, a bénáknak az erõt, és újra járnak!
- Ne mondd! Tényleg? ? és mesélik egymás után a csodák híreit? Egyre többen csatlakoznak hozzájuk, hogy õk is hallják a Jézusról szóló történeteket.
Ott ül közöttük Zákeus szolgája is. Zákeus gazdag ember, a vámszedõk feje, utálja is mindenki rendesen! Mindig több vámot szab ki rájuk, mint ami jogos. Persze, a saját zsebére is dolgozik. Ezért nem szeretik. Megvetik az emberek. Nem is nagyon megy közéjük. Rendszerint szolgája viszi a híreket, amit az utasemberek beszélnek a világ minden tájáról.
A nagy beszélgetésben nem is veszik észre, hogy egy vak koldus is közéjük keveredik. Csodálkozva hallgatja az alig hihetõ történeteket. Amikor azt mondják, hogy a vakokat is látókká tudja tenni, akkor vad reménység ébred a szívében.
- Hátha engem is meg tudna gyógyítani! ? kiált fel hirtelen. ? Nem tudjátok, merre jár éppen?
A többiek hirtelen kiesnek az emlékezés révületébõl és akaratlanul is elhúzódnak a piszkos embertõl.
- Nem jár olyan messze innen! Mi is útra kelünk, hátha találkozhatunk vele. Reménykedjél, öreg, hátha egyszer a mi városunkat is meglátogatja!
A koldus már mindent tud, amit tudnia kell. Mostantól ez a reménység élteti! Hátha egyszer eljön Jézus! Nem is a fõtéren koldul ezentúl, hanem kiül a városhoz vezetõ útra, hogy véletlenül se szalassza el! ? határozza el magában.
Zákeus szolgája is szalad haza, és gazdájának mindent elmesél. Mindent, amit Jézusról hallott. Zákeus csodálkozva hallgatja, majd újra és újra elmondatja szolgájával.
- Csodálatos ember lehet ez a Jézus! Mit nem adnék azért, ha egyszer láthatnám!
A felkelõ Nap fénye újra körülöleli a vidéket, aranyosan csillog a város falain. A vak koldus semmit nem lát ebbõl. Õ örökös sötétségben él. Az ébredõ reggelt neki a madarak csicsergése jelzi, a Nap elsõ sugarainak melege az arcán, a sietõ lábak dobogása, melynek hallatán elõrelendíti kezét és szánalmasan alamizsnát kunyorál. Sok napja ül már itt a városon kívül. Már-már megbánta, hogy ide telepedett, mert az emberek mindig sietnek, ritkán vetnek neki oda valamit. A fõtéren legalább ennivalót kapott. De mindig arra gondol, hogy hátha éppen ma érkezik Jézus, akit a Dávid fiának is mondanak. És neki a vele való találkozás az egyetlen esélye arra, hogy lásson még! Ezért vár türelmesen?
Pár nap múlva éhesen ül az út mentén. Ma még senki sem jött a városba, akitõl kérhetett volna. Ilyen még nem történt! Néhány kereskedõ mindig érkezik. Pedig szombat sincsen, ebben biztos volt? De most, mintha hallana valamit! Emberi hang foszlányai jutnak füléhez és fejét akaratlanul is a hang irányába fordítja. Emberek kiáltoznak! Sok ember! Közelednek! Mi történt? Aztán lábak dobogását is hallja. Sok-sok emberét? Izgatottan áll fel, kezét tapogatva nyújtja elõre.
- Emberek! Emberek! Mi történik? Mi ez a sokaság?
- Jézus jön! ? kiáltják többen. ? A Názáreti Jézus eljött hozzánk!
A vak koldus szíve egy pillanatra majdhogynem megáll. Itt a pillanat! A várva-várt alkalom! Talán most meggyógyulhat! Nem szabad várni, kiáltani kell! ? lüktet benne a felismerés, és már mondja is, egyre hangosabban:
- Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Dávidnak fia, könyörülj rajtam!
Jézus meghallotta segélykiáltását, és odavezettette õt.
- Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? ? hallotta azt a szelíd hangot, amit álmatlan éjszakákon annyiszor elképzelt magában!
- Uram, hogy az én szemem világa is visszatérjen! ? kiáltotta fel zokogva, reménykedve.
- Láss! ? mondta Jézus határozottan, majd szelíden hozzátette: - A te hited megtartott téged!
Abban a pillanatban éles fényt látott! Kezét a szeme elé kellett kapnia, mert szinte fájt az a fény! De lassan színeket kezdett látni! A kabátja piszkos-sárga rojtjait, a mellette állók ruhájának sokféle kavalkádját. Rémülten nézett szét. Arcok?arcok mindenfelé? Rengeteg ember arca, akiket sohasem látott! És vele szemben egy szelíd szempár kedves tekintete parázslott rá. Az arca tele volt szeretettel, szinte simogatott minden mozdulata! Odaborult eléje!
- Köszönöm, Dávid fia! Áldott legyen az Isten! ? áradt ajkáról a könnyes ima.
Az emberek is örültek, dicsõítették az Istent! A szemük láttára gyógyult meg egy ember! Az imént még a szeme helyén valami sötét gödör tátongott csak, most pedig látóra nyílt, tiszta tekintet néz rájuk belõle! Csoda! Ilyet senki ember nem tett még! Csak a magasságos Isten hatalma viheti ezt végbe!
Elindultak a város felé. Többen elõre mentek, vitték a nagy hírt, hogy Jézus erre jön! Zákeus is hallotta. Látni akarta õt! De hogyan? Hiszen nagyon alacsony termetû volt, a tömeg miatt nem sokat látna. Egészen közel nem mehet, mert mindenki megveti. Mit is tegyen? Eszébe jutott, hogy talán ha felmászna a fára, akkor mindent látna, de õt nem veszi észre senki!
Elgondolását nyomban tett követte, és már fönn is volt a fa koronájában. Elnézett a város kapuja felé, és valóban nagy tömeget látott. Álltak egy helyben. Majd elindultak be a városba. Jézus jött elöl, körülötte ujjongó emberek. Õ hát Jézus? Milyen tiszta a lénye! Mennyire szeretik az emberek! Nem úgy, mint õt?
Örömmel látta Zákeus, hogy Jézus éppen arra tart, amerre az õ fája áll. Ügyesen sikerült kiválasztani, legalább egészen közelrõl láthatja? Azok a sugárzó, tiszta szemek, az a szeretettel teli tekintet! Már itt van egész közel! ? dobogott hevesen Zákeus szíve. És azok a perzselõ szemek egyenesen õt nézik! Észrevették!
- Gyere le, Zákeus! ? mondta Jézus kedvesen. ? Ma nékem a te házadnál kell maradnom!
Ezt a megtiszteltetést! Sietve leszállt, és örömmel mutatta az utat a házához. A tömeg mögötte nyomban felzúgott!
- Ehhez a bûnös emberhez ment be szállásra? Ehhez a zsugorihoz, aki mindenkitõl elvenné az utolsóját is? Ehhez a rablóhoz? ? semmit nem értettek?
Zákeus szívét soha nem érzett békesség járta át. Jézus tisztasága mellett meglátta szíve gonoszságát. Rögtön határozott.
- Uram! Fele vagyonomat a szegényeknek adom! És ha valakitõl veszekedéssel vettem el valamit, négyszer annyit adok cserébe!
- Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivel õ is Ábrahám fia. ? mondta Jézus nagy örömmel. ? Mert azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!
Örömnap volt ez Jerikóban! Úgy érezték, hogy a Menny kapujában vannak! Az Úr Jézus tanította õket, majd visszaindult Jeruzsálembe.
A vak koldus nem volt már vak és koldus sem. Szíve tele volt örömmel, a gyógyulás örömével. Találkozott egy másik emberrel, Zákeussal, akinek szíve szintén örömmel volt tele, a Jézussal való találkozás örömével. Zákeus valóban megtartotta a szavát. Vagyonából minden szegény embernek jutott! Sorra járta a várost, és mindenkit kárpótolt, akivel igazságtalan volt. Nehéz út a Zákeus útja, de õ örömmel könnyített lelkiismeretén! És egyre boldogabb lett, minél kevesebb pénze maradt. Az évek alatt felhalmozódott sok nyomasztó teher mind lehullt a szívérõl.
Jerikó lakói csodát láttak! Mert Zákeus már nem az az ember, mint régen. Ott segítette az embereket, ahol tudta! Mindenkihez jóságos volt, mindenkivel beszélgetett, de fõleg a meggyógyult koldussal. Sokáig felidézték azt a drága arcot és szívük olthatatlan vággyal akarta mind közelebbrõl megismerni az áldott Jézust, aki egyszer erre járt!
Zöldi Józsefné
Kedvenc fórumom:
Zenedoboz:
Kimelt linkek
A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor