ÜLDÖZTETÉS KRISZTUSÉRT
Szerzõ: Pecznyík Pál
Üldöztetés Krisztusért: II. Timóteus. 3, 12.
Kedves hallgatóim: Pál Apostolnak Timóteushoz írt levelébõl, a 3-ik fejezetbõl olvasok fel 1 verset, a 12-iket. „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni, Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. Az e világ fejedelme a Sátán, sohasem tudta elviselni, a világosságot, az igazságot és a szentséget. De ezektõl óvja, rabszolga követõit is. Tõlük is, ezt várja el. Tudvalevõ, hogy dicsõség – vágya, Isten elleni lázadása, már a világ teremtése elõtt, Isten haragját váltotta ki, vele szemben. Bizonyára, már alig várta, hogy Isten megalkossa az embert, hogy azt, csalás és hazugság által félrevezethesse, és Istennel szembefordíthassa. Nos ez a sajnálatos félrevezetése, szörnyû cselvetése, nagyon is jól sikerült. És a földön, már az elsõ családban, kialakult az üdvõsség piros és a kárhozat fekete vonala, mely végigvonul az egész Biblián. A sátáni rossz terv, már az elsõ családban indult el. Amikor az ember, engedetlenséggel, irigységgel és haraggal telve, szembefordult Istennel, de a saját testvérével is. Így, Isten népének üldöztetése, már az elsõ testvérpár életében elkezdõdött. Ábel volt az elsõ mártír, akit azért ölt meg a testvére, mert Istennek tetszõ áldozatot mutatott be. És Isten, Ábel áldozatát fogadta el és nem az övét. És ahogy sokasodott az emberiség a földön, úgy öltött egyre nagyobb mértéket, Isten hívõ gyermekeinek üldöztetése, hitük gyakorlása miatt. Jézus Krisztus mennybemenetele után pedig, még nagyobb mértékben terjedt el a földön, a keresztyének üldözése! A Mennyei Jelenések könyvének 6-ik fejezetében a 10-ik versben, János Apostol, olyan mártírokról ír, akik megölettek az Isten beszédéért, és így kiáltottak Istenhez, nagy szóval: „Uram, Te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút, a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” Így válik valósággá, hogy vannak mártírok a mennyben és vannak mártírok a földön. Ázsiában és Afrikában, már a múltszázadban is, sok hívõ keresztyén testvérünk, szenvedett mártírhalált, Krisztus hûséges követéséért! Mivel Megváltóját, életénél is jobban szerette! Pál Apostol is, nagymértékben vette ki részét, a Krisztusért való üldözésben és szenvedésben. És a Biblia tudósítása szerint, János és Júdás kivételével, Jézus minden tanítványa, mártírhalált szenvedett! Szomorú jelenség, hogy Isten hívõ gyermekeinek üldöztetése, a 21-ik században még fokozottabb mértékben folytatódik! Jézus Krisztusnak földön élõ és látható teste, a hívõ gyülekezet, mely jelenleg szétszórtan él, a föld országaiban. Különbözõ egyházakban és gyülekezetekben. És egyre jobban ki van téve, üldöztetéseknek és zaklatásoknak. Sokszor még a vallásos emberek részérõl is? Akik megelégednek a külsõ és felszínes Krisztuskövetéssel. Akik a világnak is, a Krisztusnak is, szeretnének kedvében járni. Azonban két úrnak egyszerre szolgálni, lehetetlen. Mivel mind a két úr, teljes életátadást kíván! Az embernek pedig, csak 1 élete van. Fél élet pedig, senkinek sem kell. Jézus sem félig halt meg a kereszten, hanem egészen! Ezért, Õ sem elégszik meg, odavetett kegyes szavakkal, üdvösséget szerzõ cselekedetekkel. Isten ajándéka az üdvösség: megfizethetetlen! Sajnos, a világ, nem bírja elviselni, sem a szentséget, sem az igazságot, sem a bûn gyûlöletét. A világ, éppen ellenkezõ módon cselekszik. Szereti a bûnt, a szabadosságot, a hírnevet, rangot, és földi dicsõségre vágyik. És aki nem ért vele egyet, arra haragszik, azt gyûlöli. Isten gyermekei azonban tudják: õk olyan mérhetetlen drága kincsnek a birtokosai, melynek értéke, felbecsülhetetlen, és a miatta való földi szenvedés, elenyészõ. Istené legyen a hála azért, hogy Európa Keresztyénségét, még nem érte el, az üldözési hullám. De ha majd elérkezik, akkor derül ki igazán, hogy valóban, ki az Úré, és ki nem! Egyik távoli országban történt, hogy istentisztelet alatt, álarcos fegyveresek léptek a templomba, és felszólították az embereket, hogy akik csupán megszokásból vannak a templomban, azok hagyják el a templomot, ha kedves az életük! Erre a legtöbben, elhagyták a templomot. Alig maradt néhány hívõ keresztyén a templomban. Ekkor így szóltak a fegyveresek: lássátok? A képmutatók, mind eltávoztak. Isten lelki szántóföldjén, együtt nõ a búza és a konkoly. Az igazi és a látszatkeresztyén. De aki mindvégig állhatatos marad, üldözések ellenére is, az üdvözül.
Ámen.
Kedves hallgatóim: Pál Apostolnak Timóteushoz írt levelébõl, a 3-ik fejezetbõl olvasok fel 1 verset, a 12-iket. „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni, Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. Az e világ fejedelme a Sátán, sohasem tudta elviselni, a világosságot, az igazságot és a szentséget. De ezektõl óvja, rabszolga követõit is. Tõlük is, ezt várja el. Tudvalevõ, hogy dicsõség – vágya, Isten elleni lázadása, már a világ teremtése elõtt, Isten haragját váltotta ki, vele szemben. Bizonyára, már alig várta, hogy Isten megalkossa az embert, hogy azt, csalás és hazugság által félrevezethesse, és Istennel szembefordíthassa. Nos ez a sajnálatos félrevezetése, szörnyû cselvetése, nagyon is jól sikerült. És a földön, már az elsõ családban, kialakult az üdvõsség piros és a kárhozat fekete vonala, mely végigvonul az egész Biblián. A sátáni rossz terv, már az elsõ családban indult el. Amikor az ember, engedetlenséggel, irigységgel és haraggal telve, szembefordult Istennel, de a saját testvérével is. Így, Isten népének üldöztetése, már az elsõ testvérpár életében elkezdõdött. Ábel volt az elsõ mártír, akit azért ölt meg a testvére, mert Istennek tetszõ áldozatot mutatott be. És Isten, Ábel áldozatát fogadta el és nem az övét. És ahogy sokasodott az emberiség a földön, úgy öltött egyre nagyobb mértéket, Isten hívõ gyermekeinek üldöztetése, hitük gyakorlása miatt. Jézus Krisztus mennybemenetele után pedig, még nagyobb mértékben terjedt el a földön, a keresztyének üldözése! A Mennyei Jelenések könyvének 6-ik fejezetében a 10-ik versben, János Apostol, olyan mártírokról ír, akik megölettek az Isten beszédéért, és így kiáltottak Istenhez, nagy szóval: „Uram, Te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút, a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” Így válik valósággá, hogy vannak mártírok a mennyben és vannak mártírok a földön. Ázsiában és Afrikában, már a múltszázadban is, sok hívõ keresztyén testvérünk, szenvedett mártírhalált, Krisztus hûséges követéséért! Mivel Megváltóját, életénél is jobban szerette! Pál Apostol is, nagymértékben vette ki részét, a Krisztusért való üldözésben és szenvedésben. És a Biblia tudósítása szerint, János és Júdás kivételével, Jézus minden tanítványa, mártírhalált szenvedett! Szomorú jelenség, hogy Isten hívõ gyermekeinek üldöztetése, a 21-ik században még fokozottabb mértékben folytatódik! Jézus Krisztusnak földön élõ és látható teste, a hívõ gyülekezet, mely jelenleg szétszórtan él, a föld országaiban. Különbözõ egyházakban és gyülekezetekben. És egyre jobban ki van téve, üldöztetéseknek és zaklatásoknak. Sokszor még a vallásos emberek részérõl is? Akik megelégednek a külsõ és felszínes Krisztuskövetéssel. Akik a világnak is, a Krisztusnak is, szeretnének kedvében járni. Azonban két úrnak egyszerre szolgálni, lehetetlen. Mivel mind a két úr, teljes életátadást kíván! Az embernek pedig, csak 1 élete van. Fél élet pedig, senkinek sem kell. Jézus sem félig halt meg a kereszten, hanem egészen! Ezért, Õ sem elégszik meg, odavetett kegyes szavakkal, üdvösséget szerzõ cselekedetekkel. Isten ajándéka az üdvösség: megfizethetetlen! Sajnos, a világ, nem bírja elviselni, sem a szentséget, sem az igazságot, sem a bûn gyûlöletét. A világ, éppen ellenkezõ módon cselekszik. Szereti a bûnt, a szabadosságot, a hírnevet, rangot, és földi dicsõségre vágyik. És aki nem ért vele egyet, arra haragszik, azt gyûlöli. Isten gyermekei azonban tudják: õk olyan mérhetetlen drága kincsnek a birtokosai, melynek értéke, felbecsülhetetlen, és a miatta való földi szenvedés, elenyészõ. Istené legyen a hála azért, hogy Európa Keresztyénségét, még nem érte el, az üldözési hullám. De ha majd elérkezik, akkor derül ki igazán, hogy valóban, ki az Úré, és ki nem! Egyik távoli országban történt, hogy istentisztelet alatt, álarcos fegyveresek léptek a templomba, és felszólították az embereket, hogy akik csupán megszokásból vannak a templomban, azok hagyják el a templomot, ha kedves az életük! Erre a legtöbben, elhagyták a templomot. Alig maradt néhány hívõ keresztyén a templomban. Ekkor így szóltak a fegyveresek: lássátok? A képmutatók, mind eltávoztak. Isten lelki szántóföldjén, együtt nõ a búza és a konkoly. Az igazi és a látszatkeresztyén. De aki mindvégig állhatatos marad, üldözések ellenére is, az üdvözül.
Ámen.
Kedvenc fórumom:
Zenedoboz:
Kimelt linkek
A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor