A BALGA ÉS AZ OKOS

Élt egyszer egy ember,
Ki fövenyre épített házat.
Hallgatta az Igét,
De hasztalan,
Nem volt benne alázat.
Egész valóját átszõtte a gõg,
Engedelmeskedni
Nem volt képes
A balga, ripõk.
És semmilyen csodával
Nem lehetett
Meggyõzni õt.
Aztán jött egy nagy vihar,
És háza összedõlt.

Élt egy másik ember,
Ki házát sziklára építette.
Az Igét szívébe fogadta,
És igaz volt minden tette.
Aszerint élt, ahogy gondolkodott,
Megszentelt minden napot,
És a munka öröm volt neki,
Nem robot.
Minden imádsága meghallgattatott.
És jött egy nagy vihar,
De háza épen maradt,
Mert hite megtartotta a falat.