A BÉKE SZERETNÉK LENNI

A béke szeretnék lenni.
A nagybetûs béke, ami szíveket jár át,
hegyeket mozgat, életeket ment.
A béke szeretnék lenni.
Létjogosult, igazi béke,
nem áltatás, nem ékesszólás,
csak béke... és nyugalom.
Nyugalom, mely éltet,
értelmet ad és továbbvezet.
Nyugalom, mely a szívembe dorombol,
lelkembe költözik és ott honol.
Nyugalom, mellyel vígan járhatok,
nem aggódhatok, nem síránkozhatok,
nem zúgolódhatok, csak... nyugodhatok...
örülhetek... köszönhetek... hálás lehetek...
és nem félhetek.
Csak így élhetek, csak így szerethetek,
csak így lehet hitem, reményem, életem.
Csak így járhatok Teveled, Istenem.
Csak így kereshetem a fényt, mely utat világít,
mely Hozzád irányít, és Téged mutat.
Ó, mutasd az utat, mutasd
és nyújtsd a karodat, a jobbodat,
erõs, hatalmas, átszegzett karodat,
hadd fogózzam belé, hadd kapaszkodjam belé
és el ne engedjelek, meg ne tagadjalak,
el ne hagyjalak soha-soha-soha.
Mert Te, csak Te vagy egyedül Istenem,
aki békét adsz, akinél nyugalmamat megtalálhatom.
És én ezt a békét akarom.